Hírek magyarul Le Mans világából

Endurancing - Hosszútávú autóversenyzésről

Endurancing - Hosszútávú autóversenyzésről

2 bajnoki cím 1 év alatt: interjú Mór Csabával

2016. december 29. - Endurancing

 

Mór Csabával a Villorba Corse versenyzőjével készítettünk még a Gulf 12 órás endurance versenyt megelőzően egy interjút. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy miképpen fog alakulni a verseny kimenetele, összefoglalót a cikk végén lehet olvasni, ahol Csaba saját szavaival írja le a 2-szer hat órára bontott verseny történéseit, valamint élményeit a Dubai-ban található Yas Marina versenypályáról.

 

RR: Csaba, hogy kezdődött a versenyzői karriered?

 

Mór Csaba: Meghatároztam mi a célom: a legjobb GT versenyző akarok lenni. Ehhez a célhoz milyen út vezethet? Az első lépcső volt körbenézni milyen bajnokságokban lehet menni, így találtam a Lotus Cup E. Europe sorozatot, amellyel ideális felkészülni magasabb szintű európai illetve világversenyekre.

 

RR: Hány éves voltál ekkor? Hogyan jön az ötlet azoknak akik nem a konvencionális utat választják, (gokart, suzuki, stb.) hogy a legjobb GT versenyzők legyenek?

 

MCS: A gondolat 6 éves koromban fogant, de 30 évig tartott mire megteremtettem magamnak az anyagi lehetőségeket, hogy beülhessek egy versenyautóba. Gokart remek edzés, de az egy másik sportág, nyilván, mint mindenki én is gokartozom régóta, az finanszírozható. A Suzuki valamint az elsőkerékhajtású, orrnehéz autók nem valók versenypályára, mivel génjeikben hordozzák az alkalmatlanságot.

 

RR: Szép hogy eldöntötted, de hogy sikerült egy Lotus ülést szerezned? Bekopogtál egy csapathoz, helló srácok, én vagyok a következő bajnok, adjatok egy ülést?

 

MCS: Február volt, rohadtul meg voltam fázva ahogy most is, így kvázi a taknyomon becsúsztam a műhelybe ahol érdeklődtem a feltételek után, melyet gyors megegyezés követett. Nagyon jó kérdés az hogy mit mondjál amikor bemész a csapathoz? "Sziasztok, én egy zöldfülű vagyok, de egyébként a piros lámpánál már bizonyítottam a Váci úton, odaadhatnátok a legjobb autótokat!" Vagy azt mondod, hogy "érzed magadban az erőt és gyors leszel?" Ma már tudom egyik sem jó stratégia, én mondtam azt, amit valójában gondoltam, ami talán hiba volt. Ezt követte egy teszt a Pannónia-Ringen ahol először a földig aláztak, például az ügyeletes szupertehetség mellé kellett beülnöm, aki megmutatta merre van a pálya. Ezt követően beülhettem egy Exige Cup 260-ba, amellyel az első körökben gyorsabb köridőt értem el, mint amilyet később bárki ment a bajnokságban bármikor idén, pedig az Exige Cup 260 abszolút nem érdekelt, ugyanis a V6-osra pályáztam. Így beülhettem a legerősebb Lotusba, amellyel 2:06.1-et futottam az első etapom végén. Ügyeletes szupertehetségünk hiába egy évtizeddel fiatalabb, de itt el is felejtett köszönni végleg, amit meg is tartott az egész szezonra. Valószínűleg sokkolta az a kb. 1 másodperc, amivel gyorsabb voltam, nem tudta kezelni a helyzetet. Összenéztek a pilóták és kezdetét vette a közös utálat, melynek lehettem a megtisztelő alanya. Hát igen, úgy néz ki el lesz ba**va a szezonjuk, ha indulok... El is lett!

 

Sánta Jánost azóta is tisztelem, Ő volt az egyetlen, akiben nem láttam rosszindulatot, sőt, még segíteni is akart. A szezon közben aztán kirajzolódtak az erőviszonyok és Janinak én szerettem volna segíteni, hogy legyen gyorsabb, de Ő kötötte ebet a karóhoz, nem élt vele.

 

RR: Szóval besétáltál, és végül megkaptad a lehetőséget, amivel alaposan éltél is. Az ábra alapján téged nem nyomaszt a teher, sőt mondhatjuk, inkább felspannol?

 

MCS: Amíg valaki nem számit nemzetközileg is elismert profi pilótának, addig a képlet úgy néz ki, hogy a teszten megszerezheted magadnak a lehetőséget, hogy fizethess a versenyért. Számomra az ismeretlenből fakadó bizonytalanság volt a legnehezebb, például az első verseny ahol fogalmad sincs mire számíthatsz, hiszen nem indultál meg korábban. Új autó, új pálya, van gördülő rajt, álló rajt, safety car, egy csomó szabály, amelyet tudnod kell, különben könnyen diszkvalifikálod magad. Az első verseny előtti éjszaka egy drón levágta 6 ujjam végét, úgy vezettem, hogy ömlött a vér a kezemből és fennállt a veszélye, hogy elfertőződnek a sebek, és elveszítem néhány ujjamat. Könyörögtem a kórházban hajnalban, hogy ne tiltsanak el, aztán persze híre ment és a verseny napján behívtak a pályán is ellenőrzésre, végül megkaptam a rajt engedélyt. Nekem fontosabb volt a bemutatkozó verseny, ahol arra koncentráltam, hogy ne csak megelőzzek mindenkit, de le is körözzek mindenkit. Végül a 2. helyezett megúszta, a többiek nem. A második verseny szakadó esőben zajlott a Red Bull Ringen, ahol a rajtnál ketten is megelőztek. Pár körrel később Vizin Tamás mellett mentem el, már a célvonalnál felúsztak a gumik, de én tovább mertem nyomni és külső íven megelőztem. Ez nagyszerű kezdés volt, hiszen száraz és vizes körülmények között is sikerült nagyot menni már az első verseny hétvégén. Innentől kezdve mindenki tudta, hogy az életemet is odaadom egy pozícióért vagy század másodpercért. A jó versenyló a derby napján a legerősebb!

 

RR: Hátborzongató történet, remélem az ujjaid azóta teljesen rendbe jöttek.  Tehát abszolváltad a versenyt, tökéletesen, mi történt utána? Többen gondolom nem kedveltek meg mint előtte, illetve a karriered hogy fordult ezután?

 

MCS: Egy bemutatkozó versenyhétvége után a legritkább esetben szoktak karrierek fordulni, így semmilyen gyökeres változás nem történt, jöttek a további versenyhétvégék. Azt gondolom, hogy nem szerelmet mentem keresni, hanem versenyezni, így nem az a központi kérdés, hogy a versenyzőtársak mennyire szeretnek. Képzeld, ha szeretnének, akkor milyen csapnivaló pilóta lennék!:)

 

RR: Nos, akkor szerelmet nem, de egy bajnoki címet találtál a Lotus kupában! Mire ad ez lehetőséget a továbbiakban hosszútávon, majd utána megemlítjük a beszélgetésünk apropóját is!?

 

MCS: Majd az idő eldönti, hogy milyen ajánlólevél egy év alatt két bajnoki cím... Bízom benne, hogy bármely GT topcsapat ma már örömmel biztosít tesztlehetőséget, és ha ott jól szerepel az ember, akkor már csak a büdzsé szabhat határt az álmoknak, lehetősége van belépni szinte bármely sorozatba. A profi pilóták persze alig vagy egyáltalán nem fizetnek, sőt esetleg fizetést kapnak. Én nem csupán közéjük szeretnék tartozni, hanem dominálni szeretném azt a sorozatot, ahol éppen megyek, hiszen valamivel kompenzálnom kell, hogy egy kis országból jövök, valamint azt a 30 évet is, amíg nem versenyezhettem!:)

 

RR: El tudom képzelni, néhányan az olvasók közül azt gondolják, ennek a krapeknak aztán van arca. Nyilván az idő majd igazolni fog Téged, de addig is beszéljünk arról, amiért ebben a blogban jelenik meg ez a beszélgetésünk. Alig két hét múlva rajtol a Gulf12Hours mezőnye Abu Dhabiban. Hogyan érint ez minket, helyesebben Téged, Csaba?

 

MCS: Eredményeim és céljaim vannak, inkább úgy mondanám. Gulf 12h számomra nem csak egy 12 órás verseny, hanem egy újabb teszt ahol mindenki elemezni fogja teljesítményem és véleményt alkotnak rólam, ami befolyásolni fogja karrierem.

Ezért ez fontos verseny lesz, így már el is kezdtem a fizikai felkészülést, valamint hamarosan leülök egy szimulátor elé is, hogy a pálya ne legyen teljesen új, amikor megérkezem.

 

RR: Ne szaladjunk ennyire előre, beszéljünk erről még. Olyan természetesen jelented ki hogy ott leszel ezen a versenyen, mintha mindennapos dolog lenne. Nem túl gyakori, hogy magyar pilóták rajthoz állhatnak egy neves endurance versenyen. Ráadásul valódi endurance verseny, nem egy órás sprintfutam, amire ráfogják hogy endurance!? Szóval hogy verekedted be magad, és melyik csapattal indulsz, ha publikus?

 

MCS: Az olasz Scuderia Villorba Corse pilótája leszek két olasz és egy német csapattársammal 4-en vezetjük majd az első számú Maseratit. A magyar bajnoki címek megszerzését követően alkalmam nyílt egy tesztre a fenti topcsapattal, ahol minden a helyén volt. A csapat pilótái, szerelői és vezetősége nagyon meg voltak elégedve velem, én pedig velük, így csupán formaság volt a folytatás. Az, hogy a két Maserati közül egy ilyen csapatnál az első számú autóba ülhetek, amelyik a győzelemért megy, eddigi karrierem legnagyobb elismerése, tudva azt hogy szinte minden bajnokságot megnyertek már olyan pilótákkal mint Jose Maria Lopez vagy az ex F1-es Montermini, Andrea Belicchi, vagy GT4-es futamgyőztes Patrick Zamparini.

 

Villorba Corse-rol azt érdemes tudni, hogy jelenleg a Maserati gyári támogatású csapata, innen nézve már jobban érthető a lelkesedésem és az, hogy miért vagyok büszke a fentiekre, hiszen kvázi gyári Maserati pilóta leszek Abu Dhabiban.

 

Most pedig jöjjön a verseny Csaba szemével:

Race Part #1

„Giuseppe rajtolt aki pár kör alatt vesztett több pozíciót, majd a Maserati 110 literes tankjának köszönhetően hoszabb ideig kint tudott maradni, így az első pilótacseréig hoztunk vissza egy kis időt, majd 3-munk közül a leglasabb, Thomas következett akinek az etapját meg is szakította pár kör után a safety car, mivel az egyik GT3-as Lamborghini lebontott kb. 20 méter korlátot effektív teljesen a földig (autó orra az A oszlopig eltűnt), így több, mint 1 órán át építették a pályát. Sajnos nekünk nem jó időben jött a baleset, azonban sikerült pilótát cserélnünk a safety car alatt, én ülltem be harmadikként. Felzárkóztam, majd fél órát szédültem mögötte, ezt követően elengedték a versenyt. 30 percet tutam menni, ez alatt 52 másodpercet visszahoztam és a kategória 2. helyén álltunk amikor ismét Giuseppe, majd Thomas következett 1-1 órás etapokra. Látván a teljesítményünket a versenymérnökünk azt a döntést hozta, hogy az eredeti tervekkel ellentétben az utolsó 75 percre is engem ültetünk be. Beüllni sikerült, azonban az autó nem indult el többé a boxból, a váltó 4. fokozatban ragadt. Ezt követte 1 órás szerelés, majd szóltak, hogy megyünk, így az utolsó 15 percre ismét versenyezhettem, majd 3. fokozat nem volt, így vissza box, restart system és az esélytelenek teljes nyugalmával futottam egy 2:22.9-et amely vagy a kategória leggyorsabb köre vagy ahhoz nagyon közel van és most foghatom és feldughatom a popsimba. Ez egy csapatsport és együtt veszítünk vagy nyerünk, mi most veszítünk úgy fest a dolog. A pozitív dolog az egészben, hogy a karrieremnek jót tesz a verseny, mivel mindenki látja a sebességem, így biztosan lesznek ajánlataim a jövőben, de ezekkel és a sebességemmel a mai napon úgy tűnik már nem fogunk semmire menni..”

Race Part #2

„50 perccel a rajt után ismét meghibásodott a sebessgváltó, amelyet fél óráig szerelt a csapat. Ez a tendencia folytatódott a továbbiakban is, minden etapra jutott fél óra szerelés, így az eredménybe nem tudtunk beleszólni.

Így a verseny 2. felében arra koncentráltam, hogy az etapjaimban gyorsabb legyek, mint bárki más a kategóriában. Azt mondják ez sikerült is, hiszen az utolsó etapban Raimondo a csapatfőnök így fogalmazott a rádión: "Now you drive like a Pro". Sikerült pár tized-százados különbséggel azonos és gyors köröket autóznom. 1 kör alatt megelőztem 2 Porsche Caymant, majd a következő körben a 3.-at. Nagyon megörültem amikor megláttam a versenyben vezető, egész verseny alatt hibátlanul működő Maseratit előttem. 3 körig tartott még utolértem, minimális elégtétel lett volna ha megelőzöm. 10cm-re voltam a lökhárítójától és a pilóta láttam pánikban volt, mivel több kanyarban túlcsúszott, ment már mindenhol csak a pályán nem. Az előzést megkezdtem, majd 3. fokozatban ragadt a váltó, így ismét következett a box és a váltójavítás.

A verseny utolsó 20 körében már extrém hangok jöttek a váltó felöl, idönként önállósította magát felváltott, de a legnagyobb gond az volt, hogy eltünt a motorfék és visszaváltásnál a gázfröccs így minden kanyarban megbicsaklott az autó és hoszabbak lettek a féktávok.

Igy is sikerült 2:27-28-akat driftelnem ami jobb idö volt, mint a gentleman versenyzök körei egészséges autóval:)

Végül sikerült behoznom az autót, az olasz csapat tényleg fantasztikus ahogy tudnak örülni! Legalább megláttuk a kockás zászlót!:)

Úgy gondolom, hogy ma rajtam kívül senki sem akarta - beleértve az égieket is -, hogy ez az autó nyerjen. Annak ellenére, hogy meg volt mindenünk a győzelemhez: a legprofibb csapat, versenyképes autó, megbízható, gyors pilótafelállás, azonban a 12 órás verseny legfontosabb összetevője ma hiányzott: a megbízhatóság. Sok tapasztalatot szereztem az autót, pályatanulást illetően valamint a gentleman, amatőr és profi versenyzők tulajdonságait precízebben megértettem, így a későbbiekben sokkal pontosabban tudok majd kalkulálni, hogy ki mire képes és mi várható tőle, valamint a saját teljesítményem is precizebben el tudom helyezni ezen a képzeletbeli skálán. Ez volt az első versenyem profi, világszínvonalú csapattal melyből sokat tanultam, jövőre ha sikerül a megbízhatóságot megoldani meglátjuk mi lesz az eredmény!:)”

 

Forrás: facebook.com/mor.csaba

A bejegyzés trackback címe:

https://endurancing.blog.hu/api/trackback/id/tr3412080451

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása