Valószínűleg már többen értesültek róla, hogy az Audi kilép az LMP1-es versenyzés világából az év végén és a Formula-E felé evez tovább. Ez a hír lesújtó, de egy remek alkalmat is ad, hogy visszatekintsünk az Audi Sport pályafutására a hosszútávú versenyzésben egészen 1999-től. Figyelem, hosszú cikk következik.

Mindenki emlékezni fog a márka dominanciájára a Le Mans-i 24 órás versenyeken. 2000 óta 13 összetett győzelmet arattak a legendás pályán az R8 debütálásától a 2014-es győzelemig, amit már az R18 e-tron quattroval szereztek. A bámulatos teljesítményük Franciaországban örökké az emberek emlékezetében fog élni, ugyan úgy, mint azok a legendák, akik az Audi volánja váltak a legkiválóbbakká, vagy a zseniális csapatuk a boxban. Nem is lehet leírni, hány kulcsfigurát adtak ennek a sportnak. Le Mans nagyon szorosan kötődik tehát a német gyártóhoz, mondhatni itt kezdődött és csúcsosodott ki minden.

A kezdetek

Az Audi története a prototípusok között egy 2-2 autós bemutatkozással kezdődött 1999-ben Le Mans-ban. Akkortájt tűnt úgy, hogy a honfitárs Mercedes szakít a franciaországi versennyel, mivel a CLRs katasztrofálisan szerepelt és a BMW, Toyota, Nissan érának sem jósoltak már sok időt a szakértők.

Az Audi R8R és az Audi R8C kupé is csatározott abban az évben, rengetegen felfigyeltek teljesítményükre az LMP és az LMGTP kategóriákban is.

Míg egyik R8C sem tudta befejezni a versenyt, addig a legjobb helyen végző #7-es R8R a harmadik lett összetettben. Frank Biela, Didier Theys és Emanuele Pirro tehát a dobogón mutatkozott be az Audi Sport Team Joest színeiben, a testvérautó pedig az árnyékukban, a negyedik helyen végzett.

A nagy áttörés

2000-ben az Audi visszatért a klasszikus versenyre, immáron három olyan R8-al, ami megváltoztatta az LMP kategória addigi történetét. Frank Biela, Tom Kristensen és Emanuelle Pirro egy kört vert a második helyezett, csapattárs R8-asra, a dobogó legalsó fokát pedig a Joest csapat harmadik R8-a szerezte meg.

1-2-3 Le Mans-ban a második évben. Ez a siker beindította a győzelmi vonatot Európán kívül is. A fiatal Amerikai Le Mans Sorozatban összesen kilenc futamot nyertek abban az évben, többek között Sebringben, Road Atlantán a híres Petit Le Mans versenyen és a történelmi „Race of a Thousand Years” versenyen is, amit Adelaide utcáin futottak.

Az Audi R8 bérletet váltott a sikervonatra, hiszen hatból ötször nyerte meg a le mans-i versenyt, egyedül a Bentley tudta elhódítani tőle a trófeát 2003-ban. A sebringi és a Petit le mans-i verseny megnyerése már-már egy szokásává vált a versenygépnek, 6 éven át nem talált legyőzőre ezeken a helyszíneken. Közben az öreg kontinensen is gyűjtötte a skalpokat, hiszen a 2004-ben indult, még nagyon alakulófélben lévő Le Mans Endurance Sorozat mind a négy futamát megnyerte, és ezzel a pontversenyt is.

Az R8 legnagyobb győzelme, amely örökké élni fog a rajongók emlékezetében az nem más, mint a 2005-ös le mans-i győzelem. Nemcsak a kettős győzelem miatt a verőfényes nyári napsütésben, hanem azért is, mert ebben az évben nyerte meg a rajongók által imádott Tom Kristensen a hetedik le mans-i győzelmét, a hatodikat sorozatban, és ragasztották rá végleg a Mr Le Mans nevet.

A változás szele

Mikor 2006 beköszöntött, az Audi bemutatta a dízel meghajtású R10 TDI-jét, sokak meglepődésére. Rövidesen kiderült, hogy az R10 lett az Audi második autója, amellyel embertelen magasságokba jutottak el a hosszútávú versenyzés történelmében.

Akárcsak az R8, ez is elképesztően sikeres pályát tudhat a magáénak, győzelemmel és új pályacsúccsal debütált Sebringben. Ezek után számtalan emlékezetes pillanatot éltek át Le Mans-ban. 2006-ban még egyszer megmérkőztek a Pescarolo Sport autóival, bevonultak a történelemkönyvbe abban az évben, mint az első dízelhajtású Le Mans győztes versenyautó. 2007-ben jött a Peugeot a 908 HDI FAP diesel P1-esével és elképesztő csatákat vívott az R10-el.

Az R10 nem hagyott fel jó szokásával, három LMP1-es bajnoki győzelmet aratott az ALMS-ben. Allan McNish és Dindo Capello 2006-ban és 2007-ben lett bajnokká avatva, míg Marco Werner és Lucas Luhr 2008-ban vitte véghez a bravúros végső győzelmet.

A három éves életciklusa alatt a gyári R10-es háromszor nyert Le Mans-ban és segítette a márka kampányát a dízel technológia mellett, amely drámaian fellendítette az eladásokat. Ez az autó megmutatta, hogy az endurance versenyzés mit tud tenni egy személyautó márkával és egy iparággal egyaránt. Végül az R8 stílusában, az utolsó le mans-i szereplése is egy drámai és kiemelkedő győzelem lett 2008-ban.

Tom Kristensen nyolcadik győzelme és kiváló teljesítménye, a Peugeot-val való hihetetlen küzdelem méltó módon zárta le a dízel prototípusok első éráját az Audinál.

Út a hibrid technológia felé

Az R10-es visszavonulását követő három szezonban az Audi három új LMP1-es autóval debütált, melyek sikerei nagyban különböztek.

Először jött az R15, amely 2009-ben a Sebringi 12 órás futam megnyerésével robbant be a köztudatba. Azonban a le mans-i szereplése éppen a teljes ellentéte volt az évkezdésnek. Egy csomó bizonytalanság volt az autó körül, csak kevés lehetőségük volt tesztelni a francia futam előtt a pénzügyi krízis miatt és a Peugeot óvása sem igazán segített rajtuk. Ezek után nem is csodálkozhatunk, hogy abban az évben a Peugeot alaposan elverte a német gyártót a továbbfejlesztett 908-asával.

A vereség után újra kellett gondolniuk a koncepciót, aminek az R15 plus lett a vége, amit a következő évben már Le Mans-ban rajthoz állítottak. A legvalószínűtlenebb körülmények között ennek a típusnak sikerült egy 1-2-3-at szerezni a 24 óráson. Hozzá kell tenni, hogy ezen a 2010-es le mans-i futamon az összes Peugeot-nak fel kellett adnia a küzdelmet, hasonló technikai problémák miatt. A drámai kimenetel mellett meg kell még említeni, hogy ez volt az Audi utolsó győzelme Le Mans-ban, amit nyílt kasztnis autóval szerzett.

2011-re nyilvánvalóvá vált, hogy az ACO egy világjáró bajnokságot szeretne ezeknek az autóknak indítani. Amire emlékezhetünk ebből az évből, a Peugeot utolsó évéből, az pedig nem más, minthogy az Audi egyetlenegy futamot nyert, amit nem is lehetett volna máshol megszerezni, mint a híres Le Mans-ban. Benoit Treluyer, aki Andre Lotterer és Marcel Fassler mellett álhatott a dobogó tetején, szerezte meg a német istállónak az első rajtkockát 2006 óta és ekkor próbálta meg utoljára megugrani a négy karikát az oroszlán.

A 97. Le Mans-i 24 órás balesetei mindenkinek élénken élhetnek az emlékezetében. Előbb Allan McNish vizsgálta meg a szalagkorlátot embertelen sebességgel a Dunlop híd után, majd az éj sötétje alatt Mike Rockenfeller ütközött egy óriásit az Indianapolisban szintén borzasztóan nagy sebességgel.

Szerencsére mindkét pilóta a két lábán hagyta el roncsát, reprezentálva az Audi ultra-lightweight technológiáját élesben és inspirálták a még versenyben maradt #2-es csapatot, amely elképesztő győzelmet aratott a Peugeot felett egy zseniális második 12 óra után.

Már 10 győzelemmel a zsákban, az Audi továbbra sem adta fel az álmait és utol akarta érni a Porschét Le Mans-i győzelmek tekintetében. Ezért próbálta segíteni az ACO-t, hogy egy új érát indítson el a versenyzés ilyen formájának.

Az új kezdetek

A Peugeot kilépése után és az összeomlás szélén lévő WEC-vel nem törődve az Audi bemutatta az R18 e-tron quattrot, amit mi csak R18-ként ismerhetünk, a hibrid energia-visszanyerő rendszerrel. Ezzel megalapozta a mai LMP1-es versenyzést, amely megcsillant két kihívásokra éhes gyártó szemében, akik nem voltak mások, mint a Toyota és a Porsche.

2012-ben az alakulófélben lévő WEC megkoronázta az Audit, miután hat futamot nyert a nyolcból a Toyota TS030 ellen. Azon Toyota ellen, amely a két utolsó futamot tudta csak behúzni. Ebben az évben az Audi 11-re növelte győzelmeit Le Mans-ban és 10-re Sebringben.

Az R18 e-tron quattro folytatta menetelését 2013-ban is. Ez az év magában foglalta Tom Kristensen és Allan McNish utolsó győzelmét Le Mans-ban. Mr. Le Mans kilenc győzelemig jutott a francia aszfaltcsíkon, míg a skót háromszor emelhette magasba a győzelemért járó trófeát a hömpölygő tömeg felett.

Tom Kristensen talán legérzelmesebb futama lehetett ez több indok miatt is, de a honfitárs, Dane Allan Simonsen halálos kimenetelű balesete biztosan óriási hatással volt rá.

Egy évvel később megnyerték 13. alkalommal a 24 órás versenyt és ez volt az utolsó nagy győzelmük is. A Lotterer, Fassler és Treluyer által alkotott trió harmadik alkalommal vonult be a történelemkönyvekbe, legalábbis azokba biztosan, amelyek említést tesznek a le mans-i győztesekről.

Ekkor nyerte meg a Toyota az összetett pontversenyt, lépett be a Porsche a játékba és ahogy a bölcsesség tartja, ez volt az utolsó Audi, ami igazán Audinak nézett ki.

Az utolsó sóhajok

A VAG csoport dízelbotránya 2015-ben. Talán nem is kell többet írni, erre az évre már a Z-generáció tagjai is tisztán emlékeznek. A problémák ellenére az Audi folytatta az LMP programját, de se Le Mans-ban, se az összetett pontversenyben sem sikerült nyerniük. Ez az év pocsékra sikerült és a 2016-os évet már csak két R18-al kezdték meg a Porschéval egyetemben.

A kalendárium 2016-ot mutat, mikor az Audi utolsó R18-asai ugyan megnyerték a szezonnyitót Silverstone-ban, de elbotlottak a verseny utáni ellenőrzéseken. Ugyan Spa-ban sikerült egy győzelmet összehoznia a #8-as csapatnak, de azon a versenyen szinte minden egyes ellenfél valamilyen hibával vagy balesettel küszködött.

Le Mans is egy hasonló sztori, ugyan sikerült idén is a dobogón állniuk, de ehhez kellett a Toyota drámai kiesése a futam végén.

Ez egy kemény év az Audinak, ugyan még 2 futam még hátra van és a #8-as Oliver Jarvis, Lucas di Grassi, Loic Duval autó még versenyben van az összetett bajnoki címért.

106 győzelem, 80 rajtelsőség, 94 leggyorsabb versenyen futott kör, 13 győzelem Le Mans-ban, 9 ALMS bajnoki cím, 2 WEC bajnoki cím, egy LMES cím, 11 sebringi győzelem, 9 Petit Le Mans győzelem és megszámlálhatatlan egyéb siker után már csak 12 órányi versenytáv van hátra ennek az elképesztően sikeres projektnek.

Ez egy hihetetlenül szomorú bejelentés az autóversenyzés számára, de itt az idő tükörbe nézni. Az Audi nélkül ez a sport nem lenne ugyanaz. Ez a fajta szenvedély az autósportért, az eredmények, amelyeket elértek páratlanok a versenyzés történelmében.

Mielőtt előre pillantanánk az Audi utáni időkre, csak köszönjük meg, hogy még van lehetőség látni őket versenyezni a WEC-ben és szoríthatunk nekik még egyszer.