DC Racing, Ford és Clearwater Racing a többi kategória csúcsán, az angliai versenypályán rendezett szezonnyitón. Szokásunkhoz hűen, kategóriánként vesszük végig a verseny történéseit. Aki azt hitte, hogy az Audi nélkül már nem lesz akció a WEC-ben, arra ez a verseny csúnyán rácáfolt.
LMP1
Sebastien Buemi, Anthony Davidson és Kazuki Nakajima győzelemmel kezdte a 2017-es WEC szezont. A győzelmet érő utolsó előzés 12 perccel a leintés előtt került végrehajtásra Buemi által, aki 20 körrel frissebb gumikon, ha nem is könnyedén, de maga mögé utasította a #2 Porschét, melyet Brendon Hartley kormányzott be a második helyre és álhatott fel a dobogóra Earl Bamberrel és Timo Bernharddal a dobogóra. A Le Mans-ra tervezett alacsony leszorító erőt generáló csomaggal felszerelt Porsche mindössze 6 másodperccel futott be az első helyezett #8-as Toyota mögött, akik most nem tesztelték a Le Mans-ra tervezett aerodinamikai megoldásaikat versenykörülmények között.
Ez most tempóelőnyt jelentett nekik, a verseny első felében viszonylag magabiztosan tartották az első két helyet, mígnem a #7-esnek problémái akadtak. A Nick Tandy, Andre Lotterer és Neel Jani által alkotott #1 Porsche tudott a dobogó legalsó fokára felállni, miután átmeneti esőgumikra is váltottak a rövid égi áldásra való tekintettel egy tervezett kiállás után pusztán néhány körrel. A #7 Toyota nem kevés körrel lemaradva futott be a negyedik helyen, amit óraműszerű és egyben zseniális csapatmunka előzött meg a garázsban, hiszen a háromszoros WTCC bajnok Jose-Maria Lopez nagyon csúnyán összetörte a versenygépét kicsivel féltáv után.
A verseny negyedik órája főként teljes pályás sárga zászlóval és biztonsági autóval volt dúsítva Lopez balesetét követően. A TS050 egy kisebb megcsúszás után alulkormányzottá vált és frontálisan a gumifalnak csapódott nagyon nagy sebességgel. Az argentin pilóta valamilyen csoda folytán még négy keréken, körülbelül 30 km/h-s sebességgel visszahozta a boxba a versenygépet és elkezdték az elejét szó szerint újjáépíteni. Őszintén bevallom, nem sok esélyt láttam az ütközést követően arra, hogy ez az autó a verseny folyamán újra ki fog gurulni a pályára, nemhogy még a 4. helyet is elcsípi a ByKolles elől. Lopez miután visszaevickélt a boxba a korházba került egy komolyabb kivizsgálásra, hiszen nem kicsiny erő érhette a masszív ütközésben.
A Kubica nélkül startoló ByKolles, ami az LMP2-es mezőny elejével is képtelen volt felvenni a tempót a verseny utolsó órájában csöbörből vödörbe került, mivel a #97 GTE Pro Aston Martinnal ütközött össze a boxutca bejáratánál, mely találkozás komoly sérüléseket okozott mindkét autón.
LMP2
A #38 Jackie Chan DC Racing láthatta meg elsőként a kockás zászlót az LMP2-esek közül, egy elképesztően izgalmas csatározás után, az Auditól érkezett Oliver Jarvis-szal a volán mögött Ho-Pin Tung és Thomas Laurent csapatársaként.
A biztonsági autó összehúzta az LMP2-es mezőnyt és az újraindítást követően Matt Rao vezetett az Alpine-ban Laurent előtt. Őket követte a harmadik helyen a TDS csapata, majd a #31 Rebellion következett. Ötödik helyen állt akkor és a leintéskor is a G-Drive.
Vaxiviere az SC kiállása után a TDS Orecájának a volánja mögött megelőzte Laurentet és próbált az Alpine-ra közelíteni és végül meg is előzte. Azonban a #38 DC Racing remek taktikájának és Jarvis kiváló nyitó és a versenyt záró etapjának köszönhetően az élen találták magukat és majdnem 20 másodpercet adtak a második helyen célba érő #31 Rebellionnak. Harmadik helyet a végjátékban a TDS csapata szerezte meg.
GTE Pro
A #67 Ford szerezte meg itt a kategória elsőséget, a dobogó összes fokán más-más márka képviseltette magát és minőségi versengést láthattunk 6 órán keresztül.
A verseny elején akét Ford GT vezetett, ám a #67-es diadalmenetét a korai órákban a bal első kerék alacsony guminyomása megnehezítette és egészen a biztonsági autós időszakig nem igazán lehetett velük számolni, hogy visszaérnének dobogót érő helyre. Azonban a SC szépen összerázta a mezőnyt és a Chip Ganassi Team UK #67-es Fordja kimagasló időket autózva és jó pit stratégiának köszönhetően visszakerült az élre a verseny végére. Andy Priaulx, Harry Tincknell és Pipo Derani munkáját nehezítette, hogy az „utas oldali” ajtó a verseny elején és végén kinyílt, de Harry Tincknell hosszú végtagja orvosolta az apró problémát. A #66-os testvérautó csak pár másodperccel maradt le a pódiumról.
A Ferrarik is remek teljesítményt nyújtottak az AF Corse színei alatt. Nagy csatákat vívtak az új Porsche 911 RSR-ekkel a dobogóért, azonban a Fordot nem tudták elcsípni, de így is az Alessandro Pier Guidi ésJames Calado által alkotott duó megszerezte a második helyet.
A WEC-ben most bemutatkozó 911 RSR-ekért a kvalifikáció után lehetett aggódni, azonban a versenyen megmutatták, hogy igazából mire is képesek. Michael Christensen és Kevin Estre nagyokat csatázott a két Ferrarival, azonban a negyedik óra elején kiégett az autójuk, így a márka becsületét a #91-es mentette meg. Richard Lietz és Fred Makowiecki és az egész csapat meggyőző teljesítményt mutatott és megérdemelten állhattak fel a dobogóra.
Az Aston Martinoknak nem igazán volt szerencséjük és tempójuk sem. Ugyan mindkét Vantage V8 célba ért, de #72-es balesete a ByKolles-szel és a nem túl acélos tempó a kategória utolsó két helyére volt csak elegendő.
GTE Am
A #98 Aston Martin Racing Vantage irányította a versenyt, azonban a drámai utolsó perces balesetnek köszönhetően a Clearwater Racing örülhetett a legjobban.
Az #54-es Spirit of Race Ferrari az utolsó körben akarta megelőzni az addig vezető #98-as Astont, azonban a féktávon összeakadtak. Az Aston pár pördület után ugyan vissza tudott térni a pályára, azonban a Ferrari a kavicságyban ragadt, így a biztos második hely helyett kiestek és nem gyűjtöttek pontokat. Az utolsó körös zűrzavart a Dempsey-Proton Racing remekül használta ki, és a #98-as Aston mögött harmadikként intették le.
